2006. június 24-én kerül megrendezésre Tatárszentgyörgyön az a lovas találkozó, mely egyedülálló kezdeményezésként kifelyezetten az amatőr, hobbi lovasoknak kíván teret adni szakágtól, lovaglási stílustól függetlenül. A kifejezetten nekik szóló programokon keresztül szeretnék bemutatni a nagyközönségnek a lovaglás csodálatos világát és ehhez a legelismertebb, legszakavatottab országosan ismert, sőt világhírű lovasokat sikerült megnyerniük. Talán a lekiemelkedőbb név Dallos Gyula, Örökös Magyar Bajnok.

Gyula bácsi! Te voltál talán az első, aki a nevével a részvételével támogattad ennek a rendezvénynek a létrejöttét. Egy annyira sikeres ember, egy ilyen neves sportoló miért állt teljes odaadással egy ilyen rendezvény mellé?

Számomra a ló és a lovaglás nem egyszerűen sport. Számomra a lóval való foglalkozás egy életstílus, nem túlzás azt mondani, hogy maga az élet. Egy olyan tevékenység, mely a szellem útján nyitja meg a testet. A lovas ember testét és lekét minden nap megérintik a lovak, minden nap hoz valami új élményt. Nekem, mint lovas sportólónak kifejezetten fontos, hogy a lovaglás minnél szélesebb körben legyen ismert és elfogadott szabadidős tevékenység, hiszen ma már a lovaglás nem egy szűk csoport számára érhető el, hanem reneszánszát éli, és egyre több ember ismerheti meg.

Éppen ezért elemi érdekünk támogatni minden olyan rendezvényt, amely közelebb juttatja az embereket ahhoz az igényszinthez, azokhoz az érzésekhez amit a lovassport szelleme megkíván. Szeretném demonstrálni, hogy mennyire fontos minden lovakkal foglalkozó ember számára, a minőségi kapcsolat ló és ember között. Számomra ez a legfontosabb és szerintem aki ellátogat erre a rendezvényre, az megismerheti ezt a fajta világszemléletet.

A másik fontos dolog a Lóbarátok Találkozójával kapcsolatban, hogy igyekszik eltörölni azokat a határokat, amelyek elválasztják a lovas társadalom egyes rétegeit. Igyekszik bebizonyítani, hogy ez az egész csak két élőlényről szól, amelyek minden lovas stílusban ugyanazok. Nincs westernló, ugróló, voltizsló, stb..., csak ló és ember van. Ez a rendezvény bemutaja ennek a kapcsolatnak a sokszínűségét, és átfogó képet ad a lovastársadalom belső életéből. Szakágakon keresztül, de szakágaktól függetlenül mindenkit megszólít akinek szimpatikus a ló, legyen az tenyésztő, sportoló, hobbi lovas, vagy egyszerűen csak a lovak iránt érdeklődő ember. A nevében benne van: lóbarátok, nem csak sport.

Miért fontos szerinted a ló és az ember kapcsolata?

Az ember legősibb barátja a ló. Közel 6000 éve a társunk. Azt, hogy eddig eljutottunk, a lónak köszünhetjük. Előszőr zsákmány állat volt, vadásztunk rá. Később a segítségével vadásztunk, műveltük a földet, közlekedtünk vele. Gondoljunk csak a lovaskocsira, a lovaglásra, a lóvasútra, de még a bányából is ő hozta fel a szenet, még a csatákat is lóháton vivtuk. Hihetetlenül hálásak lehetünk a lónak. A ló tette az embert emberré, majd az ember a lovat sportolóvá. Ne felejtsük el, hogy mit köszönhetünk a lónak, de a ló is sokat köszönhet az embernek. Ma már az ember felel a ló minőségi képzéséért, a lóval való kommunikáció hatékonyságáért. Az ember az “egyszerű haszonállatból” sportolóvá tette a lovat.

De hát nem lesz minden lóból és lovasból versenyző.

Nem is kell! Sok embernek van jogosítványa, de nem lesz mindenkiből Schummaher. Nem is lenne jó. Mások a lehetőségeink, az adottságaink de annyi elengedhetetlen, hogy minden lovas tisztelettel és jó érzéssel gondoljon a lóra. De ehhez egy nagy fokú alázat, szükséges, hogy tanuljunk és akarjunk tanulni. Nem lesz mindenkiből F1-es pilóta, de törekedjen arra, hogy jó soffőr legyen, hiszen magának és más közlekedőknek is jobb, ha jól tud autót vezetni.

Sokan kérdezték már tőlem, hogy mi a jó abban, hogy lovagolok. Miért jobb mint mondjuk a vitorlázás, vagy a foci? Egy ilyen sikeres lovas, mint Te hogyan fogalmaznád meg ezt?

A siker az nem a fő motiváció. Hogy mit szeretek benne? Nekem örömforrás, nekünk ezt a testünk – lelkünk kívánja. Testünket edzi, lekünket melengeti, elménket tisztítja. Lovon űlve minden bút, bánatot elfelejtek. A pozitív életérzést legjobban a ló hátán érzem. Ha megkérdezed Alonsót, az autó... Ha megkérdezed Ronaldihnot a focilabda... Szereti, mert olyan élményt nyújt számára, amit másban nem talál meg.

De van egy nagyon nagy különbség! Élőlény! Lelki kapcsolat van vele. Mint tudjuk a szem a lélek tükre, és ha ránézel egy ló szemére magadat látod benne. Formálja a jellemet, nevel és tanít. Az élőlény teljesen más, mint egy élettelen anyag. Én jobban érzem magam egy ló hátán, mint akár egy Rolls-Roys-ban érezném magamat.

Miért fontos szerinted, hogy minél többen megismerjék a lovaglás világát, hogy minnél nagyobb legyen a tömegbázis?

A mai fiataloknak talán még nagyobb szükségük van erre a fajta élményre, mint valaha volt nekünk. A mai urbanizált világban, amikor egyre inkább elszakadunk a természettől, a ló egy olyan kapcsot jelent, amit nem szabad elhanyagolni. Talán pont ezért éli ma reneszánszát a lovaglás. Mint említettem a lovaglásnak hatalmas jellem formáló szerepe van és ezt ma már újra nem egy szük sportoló réteg érheti el, hanem egyre többen. Fontos, hogy minél szélesebb körben tegyük a lovaglást ismerté és népszerűvé!

Az embereket nem kell irányítani egyébként. A történelem hozza közel újra a lovakat. Sajnos a rendszerváltás idejében volt egy komoly törés a lovas társadalomban, de ma már kezdjük kiheverni. Rengeteg lovas, lovarda, lovas rendezvény van, sokkal több mint akár tíz évvel ezelőtt is. Sajnos ilyen jellegű még kevés van, ahol testközelből lehet megismerkedni a lovakkal, de reméljük, hogy hagyománnyá válik.

Ami viszont nagyon fontos, hogy igazi élményt akkor jelent mindenkinek, ha minőségi lovas kultúrát, komoly, nagy tudású lovas embereket lát a fiatal érdeklődő. Megintcsak visszatérünk a ló, a lovaglás tiszteletéhez. Ha megtanuljuk tisztelni a lovakat, megtanuljuk egymást is tisztelni.

Hogyan látod ma magyarországon a lovaglást és a jövőjét?

A jelent javulónak, a jövőt jónak érzem. Óvatosan kell kezelnünk azt a kifejezést, hogy a magyar az lovas nemzet, de az biztos, hogy lószerető. Sőt! Álat szerető. Magyarország helyzete is biztosítja, hiszen nagyon alkalmas az álat tartásra, álat tenyésztésre. Valószínűleg genetikailag bennünk van a lószeretet.

Azt mutatják a tendenciák, hogy egyre több ember igényli a lovakat, a lovaglást. Egyre többen, egyre jobb, nívósabb lovaglást, lovas tudást igényelnek. A lehetőségeink is javulnak, ahogyan a tömegbázis épül, ezáltal egyre jobb eredmények is születnek. Ez pedig öngerjesztő folyamat, csak össze kell hozzá tartanunk, nekünk lovasoknak.

Nagyon komoly minőségi változás ment végbe a lovaglás területén, ha csak a számokat is nézzük. 20 évvel ezelőtt kb. 130.000 ló volt Magyarországon. Ma csak sportlóból, sportolásra használt lóból több mint 100.000 van. Ez a minőségre való törekvésnek az eredménye.

A felnövekvő generáció (a lányom Zsófi például), már teljesen másképp látja, éli meg ezeket a dolgokat. Számukra már természetes, hogy van lehetőség a lovaglásra és természetes, hogy ha már csinálják, akkor jól csinálják. 20 éve álmomban nem gondoltam volna, hogy Magyarországon ilyen sokféle lovas szakággal fogok találkozni. Régebben volt négy szakág, ma rajtuk kívül itt a western, a voltizs, az egyes fogat, a póni lovaglás és sorolhatnám sokáig. Negyven évvel ezelőtt személyesen ismertem Magyarországon minden lovast. Ma már a saját szakágamon belül is alig az ¼-üket ismerem.

Gyula bácsi! Nagyon köszönjük a segítséget és a nagyon példamutató hozzáállást! Reméljük, hogy a Te szellemiségednek megfelelő rendezvényt tudunk majd látni Tatárszentgyörgyön!

Az interjút készítette:
Kálmán György