G�rdonyi G�za: K�t katica-bog�r

A sz�rke.
R�gente voltak barlanglak�k; a j�v� t�rt�net�r�ja besz�lhet k�v�h�zlak�kr�l is. Kiv�lt �gy t�len l�tni a nagyablaku k�v�h�zakban embereket, akik ott t�tlenkednek napestig; legfeljebb azt a sok sz�n�t-szalm�t fogyasztj�k, amit a h�r-sajt� vet napj�ban k�tszer az asztalokra.
Egy janu�riusi est�n magam is ott �ltem az egyik ablaki asztaln�l. Magamat a hely meleg�be felejtve, b�multam ki az ablakon a havas utc�ra.
A k�v�h�z el�tt b�rkocsi-�llom�s van. A villamos l�mp�sok feh�r f�ny�ben valami h�rom egyfogatu vesztegelt ottan, v�rva a j�szerencs�t.
Az ablak el�tt egy sz�rke l� �lldog�lt, nagyfej� �s v�n. A h�t�t v�r�s pokr�c f�dte, de az�rt f�zott: rossz buck�s t�rde remegett, �s a zabl�ja l�nc�n zuzmara �lt. A kocsis a bund�j�ba burkoltan aludt a bakon.
A l�mp�s er�s f�nye �ppen a l�ra vil�g�tott. Olyan k�l�n�s volt a szomor�, elcsig�zott �llat, amint ott �lldog�lt l�g� fejjel, a r�t�z� er�s villamf�nyt�l hunyorgatva, f�radt �lmosan �s k�s� est�n, a zordon hidegben, v�rakozva az utasra, aki neki senkije, de aki ha megjelenik, �neki ostorral metszenek a nyaka k�z� s rohannia kell a kocsival �s a teherrel a havas �jszak�ban, a merre �zik.
�, t.e szeg�ny rabszolga! te n�gyl�bu ingyen napsz�mossa az emberis�gnek! te gy�moltalan buta �ri�s! hogyan nem tudod te meggondolni, hogy azok a szijjak, amelyek t�ged a r�dhoz k�tnek, egy r�nt�sodra elroppann�nak s rabszolgatart�d l�badnak egyetlen �t�s�t�l elejten� az ostort, amellyel �leted hossz�n �t m�g�tted h�h�rkodott!
Mi jogon nevelt � rabb�? Mi jogon �t-ver? Nincs-e neked annyi jussod a magad �let�re, a F�ldre, a szabads�gra, mint az embernek?
A l�, mintha �rtette volna a gondolataimat, nagyot b�lintott. Azt�n ism�t �llt mozdulatlanul. M�r tizenegy fel� j�rt az �jjeli id�, mikor az ablak el�tt egy fiatal h�zasp�r jelent meg. Mind a ketten pr�mes bund�ba �lt�z�ttek: a f�rfi feket�be, a n� feh�rbe. A bunda gall�rja fel volt hajtva a f�l�kig.
Meg�lltak a b�rkocsi el�tt. A f�rfi n�h�ny sz�t mondott a kocsisnak. A n� a k�v�h�z ablak�ra pillantott, s meg�rintette a f�rfi karj�t.
A k�vetkez� percben berontottak mind a ketten a k�v�h�zba.
H�t egy bar�tom volt, egy amerikai reform�tus pap, meg a feles�ge.
- J�ssz vel�nk! - mondotta a pap. - Legal�bb egy te�t iszunk egy�tt!
A pap (ugyan most nem pap) csak �ppen h�zasodni j�tt haza, s itt Budapesten csak �ppen megpihen. A le�nyt az �n aj�nlatomra vette el. �szint�n �r�ltem, hogy l�tom �ket.
- Csak egy te�ra, - k�ny�rg�tt a r�zs�sk�p� asszony - Hiszen negyed�ra alatt ott vagyunk!
- �s maradsz, ameddig akarsz.
Kifordultunk az utc�ra. A pap kinyitotta a b�rkocsi ajtaj�t.
- Deh�t ebbe be se f�r�nk, - mondottam. - �n m�sik kocsiba �l�k.
- Meg akarsz sz�kni! - ki�ltotta v�gan a pap, a karomat megragadva.
- De hiszen elf�r�nk itt h�rman, - sz�lt az asszony a kocsi szeglet�be h�z�dva. - A kocsi k�t�l�ses. Maga ide �l mell�m, Pali vel�nk szembe.
Arra gondoltam, hogy ennek a v�n sz�rke l�nak sok lesz ennyi ember, hogy van itt er�sebb l� is, vagy hiszen a k�tfogatu kocsik �llom�sa sincs messze, de nem juthattam sz�hoz: Pali betuszkolt a kocsiba.
- Azt�n j�l hajtson! - ki�ltotta ki az asszonyka a kocsisnak.
- Egy korona lesz a borraval�! - ki�ltotta Pali is.
Azzal becsapta a kocsi ajtaj�t.
Az asszony �r�mt�l ragyogva n�zett re�m. A kocsiba behallatszott, amint az ostor r�csattog az �reg sz�rk�re.
A kocsi megindult robogva.
- Hol laktok? - k�rdeztem kedvetlen�l.
- Egy �reg rokonomn�l, - felelte Pali. - Eml�kszel t�n az �reg husz�r-ezredesre?
- De most nincs itthon, - folytatta az asszony. - A lak�sa eg�szen a mienk.
- Oda van a jap�noknak lovat venni, - magyar�zta Pali. - Ha akarod, meg is h�lhatsz n�lunk.
- K�sz�n�m, - feleltem. - F�l�r�t veletek t�lt�k, azt�n visszat�rek.
A kocsi meglass�dott. Hallottam, hogyan vagdal a kocsis a sz�rk�re. Az ostor hat�s�t �rezni lehetett k�l�nben a kocsi megr�ndul�s�b�l is.
- F�zik? - k�rdezte az asszonyka.
- K�sz�n�m, - feleltem, - nem f�zom.
A L�nch�don l�p�sben haladt �t a sz�rke. De mikor a h�dr�l leg�rd�lt a kocsi, a kocsis ism�t er�sen megcsapkodta.
- Csak nem a v�rban laktok? - k�rdeztem agg�dva. (Palihoz kellett a k�rd�seket int�znem, mert az asszonyka folyton csevegett.)
- H�t majdcsaknem, - felelte Pali, - nem messze a kaput�l.
Csakugyan az Albrecht-�ton kanyarodtunk f�l. Az �t sikaml�s volt: a sz�rke meg-megcs�szott. Olyankor a kocsis ugyancsak r�h�zkodott az ostorral.
V�gre meg�lltunk. A l� g�zfelh�ket bocs�tott orr�b�l-sz�j�b�l. A kocsis bet�zte az ostort a tart�ba.
- Itt a d�ja, meg a korona - mondotta Pali. - M�g egy hatost adj ennek a der�k embernek, - sz�lt az asszony, a h�z csengety�j�t megnyomva.
Pali �tadta a p�nzt �s hozz�m fordult:
- V�rjon itt r�d, ugye?
- Nem, ne v�rjon - feleltem. - Azt hiszem, itt a k�zelben tal�lok majd kocsit. Ennek a lova m�r f�radt.
- F�radt? - h�rkent meg a kocsis. - Ak�r G�d�ll�re is elviszem ma m�g az urat.
Bement�nk an�lk�l, hogy a k�rd�st elint�zt�k volna. Az asszony te�t r�gt�nz�tt. J� tea volt. F�l�ra helyett egy �r�t t�lt�ttem n�luk.
Mikor elb�cs�ztam t�l�k, a sz�rk�t ott tal�ltam a h�z el�tt.
- Minek v�rt? - sz�ltam bosz�san a kocsisnak; - mondtam, hogy nem megyek mag�val.
De hideg sz�l csapott az arcomba, az az �les, csikar� t�li sz�l, amely ellen nem v�delem a t�li bunda se. Ebben a sz�lben �tmenni a L�nch�don, nem nekem val� sport. Arra gondoltam, hogy a kocsinak �gy is, �gy is haza kell t�rnie s egy emberrel t�bb vagy kevesebb, nem sokat v�ltoztat az agg sz�rke terh�n.
A kocsis megcsavarta a f�kez�t: l�p�st ereszkedt�nk le a hegyr�l. A L�nch�don is cs�ndesen ment�nk �t. A Ferenc-J�zsef-t�ren azt�n a kocsis er�sen r�vert. a sz�rk�re.
�ppen kinyitottam az ajt�t, hogy r�sz�lok, mikor a sz�rke a Dorottya-utca elej�n az aszfalton elsikamlott: t�rdre bukott. A szerencs�tlen �llat j� n�h�ny m�tert cs�szhatott a t�rd�n: �gy maradt.
A kocsis el�sz�r csak �lt�ben vagdalta az ostorral, azt�n fel�llt, �s teljes erej�vel �t�tte-v�gta, mik�zben persze k�romkodott is.
Kisz�llottam a kocsib�l, �s �tadtam neki az eg�sz �t d�j�t.
- Ugyan legyen irgalommal, - mondottam b�cs�z�sul.
- De M�ri�ja ne legyen! - felelte a kocsis. Azzal leugrott a bakr�l, �s neki az ostorny�llel a sz�rk�nek: agyba-f�be d�h�lte-duhogolta a szeg�ny p�r�t. Az �reg l� meg-megr�ndult az �t�sekre, a fej�t el-elkapta. De hogyan n�ma az �llat! hogyan nem ki�lthat semmi h�h�rl�sra!
V�gre a kocsis felcihelte-rihelte-r�ngatta. Azt�n visszaugrott a bakra �s irt�ztat�an megvagdalta az �reg sz�rk�t.
A kocsi gyorsan eld�rg�tt-elt�nt el�lem az �jszak�ban.
Nekem azt�n rossz �lmaim voltak
Az �reg ezredest l�ttam, amint egy husz�rcsapat el�tt �llt �s attakot vez�nyel. A lovak f�jva �s horkolva robognak. A domb a c�l, amelyen �n �llok. Ahogy oda f�l�rnek, minden l� a szem�t elforgatva liheg: alig b�rnak nyugodtan meg�llani.
Az egyik tiszt lov�ban megismertem a sz�rk�t. Milyen sz�p, fiatal paripa most! De mi�rt rohant ilyen buzg�n? Mi neki az attak? Mi k�ze neki, a b�k�s mez�k �llat�nak, a katonas�ggal, attakkal, hadi gyakorlatokkal?
Ahogy a szemem a husz�rok csizm�j�ra fordul, l�tom, hogy a sarkanty�k v�resek.
Kedvetlen�l sz�llok le a dombr�l. Szinte j�l esik a szememnek, hogy sz�nt�f�ldek k�z� jutok. Az �bred� f�vet napsug�r cs�kolja. A f�ldeken mindenfel� �kr�k �s lovak sz�ntanak. Egy ember vet.
Az �t mellett, amelyen haladok, egy sz�rke l� vonja az ek�t. B�mulva l�tom, hogy ez az �n nagyfej�, buck�s t�rd� budapesti sz�rk�m!
Hogy a man�ba ker�l ide? M�rt h�zza az ek�t, ezt a neh�z durva vasek�t? Hiszen � nem eszik abb�l a b�z�b�l, vagy abb�l a rozsb�l, amit ide vetnek! S vonszolja az ek�t fesz�lt inakkal, dagadoz� erekkel, meg�ll�s n�lk�l, pihen�s n�lk�l.
L�tom pedig az er�lk�d�s�n, hogy meg van f�radva. N�ha meg is lass�dik, mintha l�lekzeni akarna, de a paraszt ilyenkor r�cs�p az ostorral.
- Nye te, nye!
A sz�rke oldal�n �s h�t�n hosszu v�r�s vonalak l�tszanak. S halad az eke: cipeli, vonszolja a sz�rke, n�m�n, t�relmesen, panaszhang n�lk�l.
Reggel kor�n keltem. Szeles, r�t, hideg reggel volt ez. Hogy az eml�tett k�v�h�z van legk�zelebb, ism�t odamentem reggelizni.
Amint kin�zek az ablakomon, l�tom, hogy a sz�rke ott �ll. Ugyanaz a nagyfej�, buck�s t�rd� sz�rke. �ll szomor�n, mint tegnap.
Vajjon miket gondol?