A l�, a r�ka �s az oroszl�n
Aesopus mes�je

Volt egyszer egy l�; hossz� ideig derekasan szolg�lta a gazd�j�t, hanem azt�n sz�p lassan meg�regedett, �s m�r nem b�rta nagyon a munk�t. Akkor a gazda azt mondta neki:
- Kiv�nhedt�l, �reg j�sz�g, semmi hasznodat sem vehetem t�bb�. Mehetsz h�t, f�l is �t; le is �t; de ha bebizony�tod, hogy m�g van er� benned, �s ide b�rsz hozni egy oroszl�nt az udvaromba, szor�tok neked egy kis helyet az ist�ll�mban. Vil�gg� ment nagy b�san szeg�ny �reg l�; ment egyenest az erd�be, hogy itt legal�bb megv�dj�k a lombok az es�t�l; k�zben azon t�n�d�tt, milyen h�l�tlan a vil�g; s milyen kegyetlen�l elb�ntak vele �regs�g�re. Egyszer csak; ahogy ment, mendeg�lt, valaki megsz�l�totta:
- H�t te mit l�gatod a fejedet? A r�ka volt. - Keserves; nagy okom van nekem arra, hogy a fejemet l�gassam! - s�hajtotta a l�, �s elmondta a r�k�nak, mit mondott a gazda.
- Mi sem k�nnyebb enn�l! - mondta a r�ka. - Majd �n seg�tek neked; csak �gyelj a szavamra, �s fogadd meg a tan�csomat. Egyel�re semmi m�st nem kell tenned, mint leheverned itt az �sv�ny mellett, mintha halott lenn�l. A l� elny�lt az �sv�ny mellett, �s holtnak tette mag�t, a r�ka meg szaladt az oroszl�nhoz, aki ott lakott nem messze egy barlangban. - Egy d�gl�tt l� fekszik az �sv�ny mellett - mondta az oroszl�nnak. - Gyere �rte, soha nem jutott�l m�g ilyen olcs�n ilyen d�s lakom�hoz! Az oroszl�nnak nem kellett k�tszer mondani; ment a r�k�val, megl�tta a lovat, �r�m�ben h�rrent egyet, �s nyomban neki akart esni. - V�rj csak! - mondta a r�ka. - Ha itt elkezdesz lakm�rozni, m�g megl�t a vad�sz; �s bel�d ereszt egy goly�t. A barlangodban sokkal nyugodtabban elfogyaszthatn�d ezt az aj�nd�k eb�det.
- Az igaz - hagyta helyben az oroszl�n -, de hogy vigyem a barlangomba?
- Majd �n seg�tek - mondta a r�ka. - Hozz�d k�t�m a lovat; �s beh�zhatod az od�dba. Csak l�gy t�relemmel, �s t�gy mindent �gy; ahogy mondom. Azzal a l� fark�hoz k�t�zte az oroszl�n k�t l�b�t; majd miut�n j� er�sen megk�t�tte, �gyhogy az oroszl�n mozdulni sem b�rt, r�sz�lt a l�ra:
- Rajta, sz�rke, h�zzad! A l� f�lugrott, kocogni kezdett a gazda h�za fel�, h�zta maga ut�n a fark�hoz k�t�tt oroszl�nt. Az oroszl�n b�mb�lt, ahogy a tork�n kif�rt, de szabadulni nem b�rt, olyan j�l megk�t�tte a r�ka. A gazda el�j�tt h�z�b�l a rettent� �v�lt�sre; l�tta, hogy hozza a l� az oroszl�nt; elr�m�lt, azt�n elsz�gyellte mag�t; az oroszl�nt kem�nyem g�zsba k�t�tte, a lovat meg bevezette az ist�ll�ba, tiszta szalm�t ter�tett al�ja; s �lete fogyt�ig j�ltartotta.